Szerettem? Ez erős szó. Inkább csak szeretni akartam. És a kettőt nagyon könnyű összekeverni. Néha jobban akarod szeretni a másikat az elmédben, mint amennyire azt a szíved elbírja. Könnyű elképzelni, hogy szerelmes vagy, amikor kedves szavakat súg a füledbe. Viszont ez az érzés – a szerelem – sokkal több, azt a lelkeddel kell érezned és ahhoz a szavak mit sem érnek.
Így bátran ki tudom jelenti, hogy nem voltam belé szerelmes. Akkor miért fájt annyira? – jön a költői kérdés. Azért fájt, mert szeretni akartam. Azt akartam, hogy ő is viszont szeressen. Foggal körömmel ragaszkodtam egy általam gyártott elképzelt érzésbe, abba, hogy végre engem is szeressenek.
Jobban vágytam egy szerelemre, arra hogy szeressenek, mint Rá. Igen! Be kell, hogy ismerjem jobban vágytam arra, hogy szeretve legyek, mint arra, hogy Vele töltsem a napjaimat. Nem Őt szerettem, hanem a szerelmet.
Persze utólag mindenki okos, így akkor nem jöttem rá. A tudat, hogy nem érez semmit irántam felemésztett, éjszakákon át tartó sírást, görcsös ragaszkodást és ideges várakozást okozott és valljuk be azt az időszakomat körülbelül ez is jellemezte.
Bevallom, hogy feladva a büszkeségemet, ha nem keresett én megtettem ha találkoztunk valahol görcsösen próbáltam magamra felhívni a figyelmét. Az egész sántított. Hogy miért? Mert saját magamat okoltam azért, amiért nem érez semmit. Pedig a szerelmet nem irányíthatjuk. A szerelem olyan mint egy hurrikán, egy vonat. A szerelem jön, felkap, megráz, majd letesz. Nem fog szólni, hogy “hahó, most jövök”. Nem! A szerelem hívás nélkül érkezik és arra csap le akire nem is gondolnád. Nem lehet erőltetni, kialakítani, megformázni. Saját magadat alakítod hozzá, nem fordítva.
Ilyenkor akaratlanul fogalmazódik meg a kérdés saját magunkban: “Nem vagyok elég jó, hogy szeressenek?”
DE! Nincs olyan, hogy valakit ezért és azért nem lehet szeretni. Nincs olyan, hogy szerethetetlen ember. Mindenkinek vannak és lesznek is hibái. Mindenkiben van szerethető és kevésbé szerethető tulajdonság. Emberek vagyunk az istenért. Ne állj be a tömegbe csak azért, hogy másnak megfelelj!
Mert addig, amíg azt sugárzod, hogy te nem vagyok elég jó, addig a pillanatig mindenki más is ezt fogja rólad hinni. Amit adsz, azt kapod.
Állj a tükör elé és mutatkozz be!
Mondd el a tükörből szembenéző alaknak a saját, rossz tulajdonságaidat. Bevallom nekem jó pár percbe tellett amíg mindet felsoroltam. Aztán vonatkoztass el egy kicsit. Tegyük fel, azt mondtad: csúnya, buta, semmirekellő vagy…vonatkoztass el, nézz a tükörben álló lányra. Tényleg csúnya, buta és semmit nem érő ember áll ott? Honnan veszed? Egy arcképről nem derül ki, hogy buta lenne, se az, hogy semmit nem ér, a szépség pedig mindenkinek mást jelent. Akkor miért illeted őt ezekkel a szavakkal?
Barátkozz meg magaddal, mondd el neki ki vagy, mit szeretnél, hidd el jófej csajszi néz majd vissza rád. Vele kell leélned az egész életedet, ideje lenne megszeretni őt.
Első lépésnek mondjuk csak fogadd el magad, onnantól pedig nem fog érdekelni, hogy mások szeretnek-e vagy sem, mert egy ember már van, aki szeret…saját magad személyében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: